Ahogy a “kívánságágyas” bejegyzésben írtam, már nagyon vágytam egy erős férfira, mert az eddigi kapcsolataimban mindig én voltam a domináns.
…és amikor megkapod a FÉRFIT, akkor felfordul a világ. Nem az van amit te kitalálsz, nincs sértődés, hiszti, mert ő teljesen másként reagál ezekre a dolgokra. Nehezen viseled, küzdesz ellene/vele, pedig erre vágytál…de közben akarod Ő-t, de fáj…azért fáj, mert ha tényleg akarod Ő-t, változnod kell…és 46 évesen, ez nem könnyű dolog…
Mai világunkban nagyon sokan az erős nő szerepében élünk. Sokat dolgozunk, képesek vagyunk eltartani önmagunkat, és nem várunk arra, hogy egy férfi megmentsen. Megszereljük a csöpögő csapot, tudunk fúrni és füvet nyírni, tisztában vagyunk vele, hol kell műszakiztatni egy autót, és hogy kit kell hívni, ha elromlott a mosógép, hiszen megtanultuk az elmúlt évek alatt.
Na, de ÉN miért is lettem ilyen? Higgyétek el, én sem akartam ennyire erős NŐ lenni, de nem volt más választásom. Mindig is egy nagyszájú, talpraesett, saját érdekeit képviselő és megvédő lány/nő voltam. Amikor azonban a házasságom kudarcot vallott, mert a férjem beleszeretett egy másik nőbe (persze aztán pár hónap múlva rájött, hogy mégis ÉN voltam az igazi és békülni akart…), akkor felvettem még egy réteg páncélt magamra, és megkeményítettem a szívem. …és aztán jött az, hogy 34 évesen egyedül kellett harcolnom az elemekkel, 2 munkahelyen dolgozni, albérletet fizetni és újra kezdeni mindent a nulláról.
Ám nemcsak harcolni akarsz, hanem mélységesen vágysz a szerelemre, a gyengédségre, az odaadásra, a befogadásra is. Ez a vágy egyben zavar is, mert ebben a helyzetben nagyon könnyen kiszolgáltatottnak érzed magad. Ugyanakkor minél erősebb egy nő, annál végtelenebb szerelemmel tud szeretni.
Szerintem, sajnos a férfiak félnek az erős nőktől. Azt gondolják, hogy egy ilyen nőnek nem felelnek meg. Azt gondolják, hogy egy sikeres, tanult nő nem értékelné a kedves semmiségeket, neki nem romantikára, hanem drága luxusutazásra, vagy ki tudja, mire van szüksége…vagy kinevetné, ha őrültségeket tenne meg érte, vagy csak hagyományosan udvarolna neki.
Pedig ezt várjuk. Egy férfit, akihez odabújhatunk, aki mellett nyugodtak lehetünk, akiről tudjuk, hogy megvéd, ha szükséges, elvisz magával a világ végére is, vagy aki csak SZERET és kész.
Az erős, független nő nagyon vágyik egy társra. Nem olyanra, aki megmenti, hanem valakire, aki képes hozzátenni az életéhez, akivel tudják kölcsönösen tisztelni egymást és meghagyni a másik szabadságát, aki mellett nincs féltékenykedés, csak szeretet és béke, mert képesek egymás hátországai lenni, úgy, hogy mindketten különálló, egyszemélyes országok is egyben.
…és akkor ott van az erős nő árnyéka a belső gyenge lány. Aki érzékeny, törékeny, esendő. Vagyis minél talpraesettebb az erős nő, annál inkább esendőbb a benne lévő gyenge lány. Míg a mindennapokban az erős nő folyamatosan megy, cselekszik, harcol, teremt, dönt, kontrollál, ezzel párhuzamosan a női minőségei, mint befogadás, türelem, támogatás, passzivitás, odaadás, kivárás, árnyékba szorulnak.
HÖLGYEIM! Először is önmagunknak kell őszintén bevallani azt, hogy mégse jó mindig, mindenben erősnek lenni, hogy nekünk is van gyenge oldalunk. Ha elfáradtunk, pihenjünk, ha bánatunk van, legyünk szomorúak, ha bántanak, sírjunk! Legyünk derűsek és örüljünk mindennek, aminek csak lehet! Ez vonzó tulajdonság a pasik szemében. Tanuljunk meg segítséget kérni! Hagyjuk, hogy a férfi irányítson abban, amiben jobb nálunk!
Mindent összevéve, KEDVES FÉRFIAK, mi erős nők is vágyunk a romantikára, a virágra, a vacsorákra…és igenis szeretnénk törékeny, finom nők maradni, amíg csak világ a világ. Nem akarjuk mindig az erős, elérhetetlen nőt játszani. Erre vágyunk legbelül, lehetünk akármennyire kemények, határozottak. Jól esik a hétköznapok viharában egy picit megpihenni egy oltalmazó férfi karjaiban, aki biztonságot és nyugalmat sugároz.
Amikor a szüleim találkoztak a Kedvesemmel, anyukám azt mondta, hogy olyan vagyok, mint Makrancos Kata…pedig én igyekszem…nagyon, hogy a gyenge lányt előcsaljam magamból…