Minden nőben lakozik egy Anya, egy Vadmacska és egy Királynő. Sok nő azonban egész életében nem tudja felszínre hozni mindhármat. Mert fél. Fél a Vadmacskától, akit az ösztönei vezérelnek, és mindig megkapja, amit akar, de őt nem kaphatja meg mindenki. Mert ki kell érdemelni. Buja, vad, szexis, kihívás vele minden perc. A nők többsége fél a Királynőtől is, mert úgy gondolja, benne ez a minőség nincs meg. A Királynő büszkén magasra emelt fejjel jár. Szemében bölcsesség és nyugalom van, de ősi tűz is, amelyet csak a kiválasztottak érezhetnek meg. A Királynő irányítja az életét, nem a sors játékszere és legkevésbé a férfiak játékszere. Mert nem adja könnyen magát. Ő dönt és ezt tudja. Szája sarkában büszke félmosoly ül, és pontosan tudja, hogy mit akar. Nem ragaszkodik egy olyan idejétmúlt minőséghez, melyet egy olyan férfi testesít meg, aki nem tudta tartani vele a lépést. A Királynő tisztában van vele, hogy pontosan azt kapja, amire méltó, és a férfinak hozzá kell méltónak lennie. A Királynő nem fél, hogy egyedül marad, mert ha éppen egyedül van, az csak egy intermezzo, és olyankor önmagán dolgozik. Tudatosan.

Nem sajnáltatja magát és nem nyalogatja a sebeit, hiszen a múlt az múlt. Tud lapozni. Kilépni a komfortzónából. Hiszen tisztában van az elemi vonzerővel, amely egész nőies, sugárzó lényéből árad, és észreveszi minden férfi, függetlenül az évei és a kilói számától, függetlenül attól, hogy az arca, a teste, a haja tökéletes-e vagy sem. A Királynő tud megbocsátani. Tud meghallgatni. Tud belátni és ő maga is tud fejet hajtani, tud bocsánatot kérni, elfogadni és megengedni, de elengedni is. Tudja, hogy mindent megkap, amire méltó és ami méltó hozzá, mindent, aminek helye van az életében, és amit nem, annak nincs helye. Ha sír is, utána letörli a könnyeit, és továbblép. Könnyedén. Nyugodtan. Nem kapaszkodik abba, ami értelmetlen.

A Királynő a NŐ.

A NŐ nem játszmázik. Nem fut felesleges köröket. Nem alázza meg a FÉRFIT, aki előtte térdepelve megadja magát. Mert a FÉRFI csak NŐNEK adja meg magát, előtte ugyanúgy végigjárja a fejlődés lélekiskoláját, mint a NŐ.

A NŐ nem bántja a FÉRFIT, csak tanítja. Felemeli lehajtott fejét, megsimogatja fájdalom szántotta arcát. A FÉRFI pedig tudja, hogy attól, hogy a NŐ előtt térdel, nem lett sebezhető. Sőt. Így lett igazán erős. Mert elfogadta gyengeségeit és meg merte mutatni, mert hinni és bízni a NŐBEN, aki mellette szárnyalva, minden percben értékeli azt. A FÉRFI karjában tartja a NŐT. Vigyáz rá, fogja a kezét, de támaszkodik is a NŐRE, aki szilárd és stabil háttere. Akihez haza lehet térni a nagy csaták után. A NŐ nem féltékeny, mert tudja, hogy ő az egyetlen és csakis egy. Ha nem így van, akkor nem a FÉRFIVEL van, és ez ismét csak egy intermezzo.

Hölgyeim. Meg lehet csinálni. Fel lehet emelkedni a Királynő rezgésére. Nem könnyű, de meg lehet csinálni. Legelsőként önmagaddal kell tisztában lenned, és elfogadni magadat, úgy, ahogyan vagy, mert nem véletlenül éppen ilyen külsővel áldottak meg, ezzel kell élned és ezt kell érvényre juttatnod. Szeresd a testedet és add meg neki, ami jár. Ne tagadd meg magadtól se az alapszükségleteket se a magasabb rendűeket. ÉLJ. Élvezd a nőiességed minden percét mert gyönyörű vagy. Sugározzon belőled a NŐ. Ne félj a benned lakozó buja ősi ösztönlénytől és a benned élő méltóságteljes dámától sem. Az anya minőségét fogadjuk el magunkban a legkönnyebben, mert ez van belénk kódolva, a másik két minőség sokkal mélyebben van elrejtve. Sok nő csak anya, vagy csak vadmacska. Sokszor pedig nem tudják a bennük élő minőségeket összeegyeztetni sem önmagukkal, sem a környezetükkel. Pedig kell. Senki nem várja el tőled, hogy csak anya légy, vagy csak vadóc szingli, lélek nélkül. Ezeket a korlátokat te állítod magadnak, elvárásokat kreálsz, másoknak és magadnak azzal akarsz megfelelni, hogy követsz valami homályosan megfogalmazott etalont, melyet a Háttérhatalom sugároz rejtetten a romlás felé sodort idejétmúlt társadalomba.

Ezeket a rejtett csapdákat is ki kell kerülnöd. Át kell hidalnod egy sor akadályt, de ha tudatos vagy, menni fog. Minden helyzetből tanulnod kell, minden találkozás karmikus és minden karmikus találkozás lecke.

A Királynő is kapja a leckéket, de úgy lapozgatja őket, mint a Sors Könyvét. Tudja, hogy mindig van új és újabb oldal. Nem olvas el tízszer egy oldalt, mert az idejét rabolja vele. A tudatossága ötvöződik a bölcsességével, és fél lábával a Holdsarlón áll, fél lábával a Nap sugarában. Érzi, hogy nincsen lehetetlen, hogy a világegyetem erejét a kezében tartja. Napi szinten tudatosan teremt és nem fárad el a lélekmunkában, hiszen ez léte kulcsa. A Férfit tiszteli, de elvárja, hogy a Férfi is tisztelje. Alázatos, de nem alázkodik meg. Nem azért nem játszmázik, mert fél a következményektől, hanem azért, mert azzal magát alacsonyítja le. Játszmák helyett leckéket ad a Férfinak, aki tudja, hogy ezért hálával tartozik, de ő is tudja leckéztetni a Nőt. Tanítja és emeli, de kimondja a véleményét.

Kettejük kapcsolata építő és nem romboló jellegű. Egyenrangú felek, habár a kezdetek kezdetén a Férfi térdel a nő elé. a nő felemeli magához, majd a Férfi magasba emeli a Nőt.

Azzal számolnod kell, ha ilyen rezgésre emelkedsz, akkor kevés férfi tudja veled a lépést tartani, sőt, igazából egyikük sem. Csak a Férfi. A többiek jönnek, mennek az életedben, de csak vágyódva néznek utánad. A Férfi azonban felveszi veled a versenyt.

Vitába száll.

Nem fél tőled.

Szellemi vitákat is folytat veled és érzelmi síkon is harcol veled.

Élvezi a kihívást, tiszteli azt, ami te vagy.

Nem akar azonnal az ágyba vinni, ennél te sokkal többet érsz neki, de az, hogy mikor egyesültök, nem játszma tárgya. Természetesen fog megtörténni.

Fontos vagy neki, nem veszítheted el, nem tudod elrontani és ő se. Időben csak azért tolódnak dolgok, mert a rezgésetek visszazuhan.

Hiszen a Királynő is sírhat a palotája magányában.

A Király is zokoghat a csatamezőn térdelve.

De egymásra gondolnak és a végtelenben találkoznak újra és újra, a létezés minden szintjén, minden dimenziójában. A Király öleli Királynőjét, szorosan tartja és vigyázza a történelem és az idő viharában, és bármilyen síkon feszülnek is egymásnak, az energiáik mindig kiegyenlítődnek. Járhatnak bármerre, a sors, az idő és a tér összehozza őket, és ezt pontosan tudják. A harcuk legvége a teljes megadás. A NŐ a FÉRFINAK, a FÉRFI a NŐNEK.

Mert nem attól vagy erős, ha takargatod a lelkedet, hanem attól, ha oda mered adni a másik embernek, aki cserébe adja a magáét.

Mert a Szer-elem sokkal kevésbé fáj, mint a Fél-elem.