Eljött a nyár, ilyenkor nemcsak a napsütéses órák száma nő meg, hanem az esküvők száma is jelentős növekedést mutat az őszi, téli hónapokhoz képest. Hétvégenként, főként szombatonként lépten-nyomon házasulandó párokba és násznépekbe botlunk.

Ugyanakkor manapság a házasságkötés, a gyerekvállalás olyan anyagi terhet jelent, amit sokaknak nincs módjuk előteremteni. Ráadásul a mai fiatalok óvatosabbak is házasság terén: sok válást láttak már (mindenki környezetében van elvált ismerős, családtag), emiatt alaposan megfontolják, hogy belevágjanak-e.

Akadnak olyanok is, akik már együtt élnek, de nem tartják fontosnak az esküvőt. Szerintük az összetartozást nem a papír fejezi ki, sokkal inkább az együtt eltöltött évek száma. Hiszen szerető férjnek, feleségnek, jó apának és anyának nem tesz minket az esküvői szertartás, hanem mi magunk válhatunk azzá a társunk mellett.

Mindezek ellenére vannak olyanok, akik ragaszkodnak a klasszikus családalapításhoz. Esküvő, közös élettér megteremtése, gyerekvállalás. Hiszen ha szándékaink biztosak, érzelmeink stabilak a párunkkal kapcsolatban, akkor miért ne fogadhatnánk örök hűséget egymásnak ünnepi keretek között. Elég gond, stressz éri az embert a hétköznapokban, ezért remek alkalom lehet egy esküvő arra, hogy megálljunk és együtt örüljünk. Mert ellenére a lehangoló statisztikáknak, a látott rossz példáknak, minden nő álmodott kislányként arról, hogy egy nap fehér ruhában oltár elé vonulhasson. Nem kell hintó, nem kell fehér paripa, nem kell hétországra szóló lakodalom. A lényeg a személy, aki mellé oda fogsz lépni az oltár előtt és a közös szándék, hogy hivatalosan összekötitek az életeteket Isten és az emberek előtt.

27 éves voltam amikor férjhez mentem. Mindenkinek olyan boldog házas éveket kívánok, amilyenek nekünk voltak, addig amíg…aztán nálunk is elromlott valami és nem javítottuk meg, hanem a volt férjem érzelmi megingására az én válaszom a válás volt. Nem tudom, hogy mi lett volna, ha… Most azonban úgy érzem, ennyi év távlatából, hogy jól döntöttem akkor. Szeretem a mostani életemet!

Szüleimnek most volt a 47. házassági évfordulója…írigylésre méltó a mai világban, de gondolom, hogy nekik sem volt könnyű. Hallottam vitákat, nem szólunk egymáshoz napokig történeteket, de még a mai napig együtt vannak. Amikor anyukám panaszkodik apukámra, viccesen azt szoktam mondani neki: “Szagold, te választottad!”

A házasságról szinte semmit nem tudunk mielőtt összeházasodunk. Eldöntünk valamit, eldöntjük, hogy házasságot kötünk amiről nem is tudjuk, mi az, és aki másodszor, vagy harmadszor házasodik, Ő sem tud többet a házasságról, mint az, aki először megy férjhez, vagy nősül meg.

Senki nem tanította meg nekünk, mi a házasság. Senki nem mondta meg, mitől lesz jó, mitől romlik majd el egy házasság avagy hogyan előzhető meg a házasság megromlása.

Mindannyian láttunk házasságokat, de olyat nagyon kevesen, amit mi magunknak is szeretnénk, és mivel nem láttunk olyan házasságot, amilyenre mi vágyunk, ezért nem is nagyon tudjuk, hogy kitől tanulhatnánk, kitől kérdezhetnénk meg: Mitől jó egy házasság?

A házasság 2 ember érzelmi és gazdasági kapcsolata. A házasság a család alapja. A házasság egy döntés után jön létre - ideális esetben 2 ember döntése után. Miután ez a 2 Ember eldöntötte, hogy mindketten akarják ezt a kötést létrejön a házasság.

...de itt nincs vége! (…bár nagyon sokan úgy gondolják, hogy igen…)

Azaz vége van egy régi, megszokott minőségnek - és ugyanakkor elkezdődik egy új minőség. Elkezdődik az, hogy folyamatosan nap, mint nap; perc, mint perc - dönteni kell a házasságról. Igen, vagy nem? Akarom, vagy nem akarom?

Ha a férfi is, nő is folyamatosan igent dönt, akkor fennmarad a házasság. ...és akkor lehet harmonikus a kapcsolat, ha nem, akkor nem.

A gond az, hogy az emberek azt hiszik, hogy egy kapcsolat automatikusan működik. Azt hiszik, egyszer eldöntötték, hogy házasságot kötnek és onnan kezdve semmit nem kell tenniük. Azt gondolják, hogy a házasságkötés napjáig kell kitartani, addig kell tartani magunkat, utána minden rendben van!

Ezt én nem így gondolom, nem ezt tapasztalom!

Azt gondolom, a jó házasságoknál a házasságkötéskor kezdődik minden. Akkor kezdődik az, hogy igazán oda kell figyelnünk a társunkra. Sokkal jobban, mint korábban. Rendszeresen beszélgetni kell a párunkkal naponta többször is! Onnan kezdve kell tenni folyamatosan azért, hogy a harmónia fennmaradjon. Folyamatosan karban kell tartani a kapcsolatot. Karbantartani - épp úgy, mint bármit a világunkban. Pl.: Ha van egy növényed, egy állatod; ha van egy autód, egy házad, egy nyaralód, az nem kérdés, hogy arra időt, energiát, pénzt és figyelmet kell fordítanod. Nem kérdés és foglalkozol is vele. Karbantartod, ápolod, szervizeled, takarítod, felújítod.

Akkor miért nem természetes az embereknek az, hogy ugyanezt egy kapcsolattal is meg kell tenni? Miért kérdés, hogy egy kapcsolatba időt, pénzt, energiát, figyelmet tegyenek-e, ha azt akarják, hogy az egy kellemes, élvezetes valami legyen? 

Egy párkapcsolat 2 Emberből áll, ezért mindkét félnek ezt kell tennie. Mindkét félnek ápolnia, gondoznia kell a kapcsolatot, hogy az élő maradjon, hogy működjön...hogy jól működjön! Mindkét félnek figyelmet kell fordítania a másikra!

A jó házasság, kapcsolat időt, figyelmet, energiát igényel. Sokkal könnyebb - és természetesen kellemesebb is - megőrizni egy jó kapcsolatot, mint egy feszültségtől "robbanó" légkörből visszahozni, megjavítani azt.

Az ember lánya sokszor utólag okos, hogy mit kellett volna másként csinálni. Amikor nem érted magatokat, hogy miért nem tesztek a kapcsolatotokért, holott szeretitek egymást, de mind a ketten a másikra vártok. Majd Ő lép…de nem, és te sem… Elromlik valami, nem javítjuk meg és így lesz ismét vége egy jól működő párkapcsolatnak...de talán, majd harmadszorra sikerül...bízom benne!

Annak ellenére, hogy elváltam, minden hölgy ismerősömnek azt tanácsolom, hogy menjen férjhez…és aki azt mondja, hogy nem akar férjhez menni, az HAZUDIK…minden NŐ álma ez! Ez az élet rendje…és igaz, nem tudjuk, hogy mit hoz majd a jövő, de az bizonyos NAP, az esküvő napja, csak rólunk szól. Egyikőnk sem úgy indul neki, hogy válás lesz a vége.

Élvezzük minden pillanatát és próbáljunk meg boldognak lenni és boldoggá tenni a másikat is! De ez nem csak a házasságunkra vonatkozik…