Megérkezett Ő, csak jött és örültél neki. Boldogan vártad az első találkozást és az érzést, hogy megdobogtassa a szíved. Hogy ha ránézel, megszűnjön a világ, és csak Ő és TE létezzetek. Vártad, de nem jött... hiába kerested magadban. Nem értetted, hiszen Ő lenne az ideális PASI számodra. Tetszik a külseje, a stílusa, az intelligenciája, a humora is, sőt a kémia is működik…de akkor mi van?! Miért nem érzed azt, amit “kellene”? Miért nem ver hevesen a szíved, ha meglátod és miért nem vagy bánatos, ha nem találkoztok? Tépelődsz és vársz, hátha most mégis csak érezni fogod, de nem…
…és eljön az este, amikor úgy érzed, hogy végre ki kell mondanod, hogy milyen érzések vannak benned, mert azt biztosan érzed, hogy nem ez az, amire vágytál, sőt azt is tudod, hogy Ő sem…de nem mondasz semmit, mert jó vele lenni. Aztán hajnalban arra ébredsz, hogy Ő sem alszik, mert benne is ugyanez játszódik le és háborog a lelke. Mondaná, de nem tudja, hogy hogyan tegye, hogy ne bántson meg.
Aztán végre kimondja, és mind a ketten megkönnyebbültök. Összebújva megbeszéltek mindent, és kiderül, hogy TE lehettél volna neki az ideális NŐ, de…
Elmegy és neked nem fáj…
VÉGE valaminek, ami el sem kezdődött, mert úgy látszik, hogy ebben az életben csak ennyi dolgotok volt egymással.
