Hát, ez nagyon régen történt…olyan régen, hogy már szinte olyan, mintha nem is velem történt volna…
20 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a volt férjemmel. A megismerkedésünk idején töltötte sorkatonai szolgálatát Cegléden, a katona focicsapatban. Egy teremfocin néztem ki magamnak - pontosabban a barátnőm nézte ki nekem, majd egy közös ismerősünk révén ismerkedtünk meg. Aztán ahogy közeledett az augusztus, a leszerelés ideje, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt. Mivel ő kazincbarcikai volt, így én áthelyeztettem magam Miskolcra. Én akkor már majdnem 8 éve dolgoztam ellenőrként a ceglédi egészségbiztosítási pénztárnál. Nem sokkal előtte lett meg a felsőfokú társadalombiztosítási szakelőadói végzettségem, és ha jól gondolom, egy felívelő karrier várt volna rám itt. De a szerelem máshogy döntött…költöztem. Apukám úgy bocsátott utamra, hogy pár hónap múlva úgyis hazaköltözöl, de menj…
A volt férjem akkoriban az NB II-s Kazincbarcika kapuját védte. Furcsa volt belecsöppeni ebben a teljesen más világba. Napi 2 edzés, minden hétvégén meccs és az egész életed/életetek csak erről szól. De szívesen “feláldoztam” magam és a karrierem. Ő egyébként sem az a tipikus focista volt, nem ivott, nem dohányzott és fanatikusan művelte ezt a sportot. Ha nem volt edzés, akkor az édesapjával - aki a kapusedzője volt (ő már sajnos az égi focipályán védi az angyalok kapuját) - nyomták az edzéseket a pályán, vagy a konditeremben edzett, természetesen velem együtt. Nagyon tiszteltem ezért. Minden hazai meccsén kint voltam, és ha úgy alakult, hogy Cegléd közelében játszottak, akkor idegenbe is mentem.
Előtte nem voltam sohasem focimeccsen. El sem tudtam képzelni a hangulatát, pláne amikor a párod áll a kapuban. Annyira izgulsz egész meccs alatt, hogy még az “állat” is kijön belőled. Szidod a bírót, ha tévesen ítél, szidod az ellenfél játékosát, ha bántani merészeli a szeretett férfit, szinte anyatigrisként védelmeznéd. Egész végig azon izgulsz, hogy jól védjen, és a labda a kapun kívűl landoljon.
Szeptemberben látogattak meg először a szüleim az új lakóhelyemen. Apukám akkor és ott szembesült azzal, hogy nem költözök haza, sőt…karácsonykor megtartottuk az eljegyzést és következő év június 29-én összeházasodtunk. Na, de miért is akkor? Focistáéknál nem lehet ám csak úgy össze-vissza házasodni és nászútra menni…Ha véget ér a tavaszi szezon akkor van 2 hét szünet, amíg el nem kezdődik az alapozás…na, az a 2 heted van arra, hogy ezt mind elintézd.
Ezután még 1 évig focizott a szülővárosában, aztán odébb álltunk. Nem is tudom, hogy milyen szóval illessem azt a pár hetet, amikor is végre kiderült, hogy merre vesszük az útirányt. Amikor azt sem tudod, hogy most felmondj a munkahelyeden vagy még sem…
Próbajáték Vácott, majd jött Békéscsaba, az első NB I-s focicsapata. Költözés egy új városba, új munkahelyet kellene keresni, lehetőleg a szakmádban. Beadtam az önéletrajzom az ottani egészségbiztosítóhoz, de végül az önkormányzat pénzügyi irodáján kötöttem ki, mivel a futballcsapat vezetőitől kaptam egy kis hátszelet. Erről jut eszembe, hogy amikor 3,5 évvel később eljöttem, a volt irodavezető helyettes elmesélte, hogy tartott egy kicsit tőlem, mint “focistafeleségtől”, de kellemesen csalódtak bennem, mert rájöttek, hogy szeretek és tudok is dolgozni.
…és elkezdődött az újabb szezon…az első meccsük tv-s meccs volt…az én volt férjem első NB I-s meccse…egyedül néztem otthon a meccset eufórikus állapotban, hol bőgtem, hol vigyorogtam büszkén, hogy nézzétek emberek, Ő az én férjem…szuperül védett, olyan labdákat fogott meg, hogy az angyalok biztos segítettek neki, mert másként képtelenség lett volna…
Aztán amikor az első hónap fizetése és meccs prémiumok megérkeznek, még jobban élvezed a focistafeleség életet…végre jöhet az újabb autó…a normálisabb élet…
Egyébként mindenki azt gondolja, hogy a focista élet fenékig tejfel…igen, addig, amíg megkapják a fizetést időben, vagy egyáltalán megkapják. Amikor hónapokon keresztül a te önkormányzati fizetésedből kell élnetek, holott élhetnétek jól is, akkor azért elgondolkodsz dolgokon…ja, és nem tehet semmit, mert ha kinyitja a száját, akkor még a kispadról is kipenderítik valami átlátszó ürüggyel. Amikor jön a karácsony és hónapok óta nincs fizetés, aztán előtte 2 nappal valami kis alamizsnát odadobnak nektek. Tudom, hogy sokan úgy vélekednek, hogy a focisták nem érdemelnek semennyi fizetést, de… Én akkor is úgy gondolom, hogy mindenki előtt ott állt a lehetőség, hogy focista legyen…minden kisfiú álma az, hogy híres játékos legyen, de nem mindenki küzd az álmaiért.
Vagy amikor nem ő véd, de nem azért, mert a másik kapus jobb lenne nála…hanem CSAK…és sajnos a kapussors ebből a szempontból nehezebb, mint a mezőnyjátékosok élete…kapusból egyszerre csak 1 kell a pályán és 1 a kispadon…
3,5 évet töltöttünk Békéscsabán, abból csak az első év volt NB I, aztán sajnos kiesett a csapat NB I/B-be. Szerettem ott élni, nagyon sok embert ismertem meg, és mire kezdtem volna unni a munkahelyem, visszaköltöztünk Kazincbarcikára.
…és jött NB II Kazincbarcikán, majd a Diósgyőr…
Természetesen továbbra is ott drukkoltunk mi focistafeleségek együtt a lelátón, egy dac és védszövetséget létrehozva azok ellen, akik akár szavakkal, de bántották szeretett párjainkat.
Aztán bekövetkezett az, amitől minden focista tart…hiába teszel meg mindent, nem kerülsz be a kezdő 11-be…és sajnos a kapust ritkán cserélik be…marad a kispad heteken, hónapokon keresztül…és erre még jön az, hogy nincs fizetés…heteken, hónapokon keresztül…ígéretekkel tele a padlás, de nem történik semmi…
…és ilyenkor a férfiember keres valami/valaki olyat, akibe kapaszkodhat. Normál esetben ilyenkor ennek a személynek a feleségnek kellene lenni, de ő másként döntött…és megpecsételte mindkettőnk sorsát…
“Focistaházasságunkat” így jellemezném viccesen: a mi párkapcsolati meccsünk hol az egyik, hol a másik térfélen, kisebb, nagyobb küzdelmekkel zajlott…majd az ÉLET nevű bírótól először én kaptam egy sárgalapot, de a meccs végén az exem teljesítményét jutamazta piroslappal…
Amikor ezen gondolkodom, nem tudom függetleníteni magamat azoktól az eseményektől, amit már korábban a Gyermekvállalásról szóló cikkemben leírtam.
…és aztán az ember lánya elgondolkozik azon, hogy érdemes volt-e férjhez menni? A következő bejegyzésben kitárgyaljuk a házasság szépségeit és árnyoldalait. Benne vagytok?
