Nélkülözhetetlen női témák

Nélkülözhetetlen női témák

Hogyan is végződött?!

Inkább hogyan kezdődött...

2015. június 22. - Rossi Judit

Tavaly október 23-án reggel arra ébredtem, döntöttem és költözöm…az exem meglepődve fogadta hirtelen elhatározásom, de mind a ketten tudtuk és éreztük, hogy itt az idő a változásra. Sokat segítettük egymást az együtt töltött idő alatt, de most elválnak útjaink. Ennyi volt megírva kettőnknek a nagy könyvben…

Nem tudom, mikor vettem észre először, hogy magányos vagyok mellette. Azt sem tudom, mikor fogytak el a szavak. Nem tűnt föl azonnal a csönd. Azt hiszem, az ölelések lettek ritkábbak először, az intimitás. Nem nyúltunk egymás keze után már, amikor csak eszünkbe jutott, s egy idő után talán már nem is jutott eszünkbe. Egyszer csak azt vettem észre: már nem fáj. Már nem nézek rá vágyakozva, ha bejön este az ajtón, nem várom az ölelését, ha csókot szeretnék. …és ezzel megelégszem. Igen, először az ölelések múltak el. Aztán a szavak…

Amikor kimondod, hogy vége, belehalsz egy kicsit, holott már régen tudod, hogy vége van. Félsz a változástól, a váltástól, pedig valahol a lelked mélyén már erre vágysz, csak időbe telik, hogy eldöntsd és ki merd végre mondani. Ugyan szereted még a másikat, de ez már valami más érzés. Mindig, minden kapcsolatomat - ideértve a házasságomat is - végérvényesen zártam le, talán magamat védve, hogy ne fájjon ha beszélünk, ha találkozunk. De ez most valahogy más volt, barátok maradtunk, a mai napig. Annyira természetes, ha bejön hozzám a fitnessbe. Ugyanúgy megbeszélünk mindent az életünkről, mint amikor egy pár voltunk.

Az egyedülléttől már rég nem féltem. Még az exem előtt megtanultam, hogy nem kell félni tőle, sőt néha mindenkinek kell, hogy önző módon csak magával foglalkozva éljen.

Sokszor vágyik arra az ember, hogy egy kicsit egyedül legyen. Persze, jó ha van mellettünk egy férfi, aki szeret, de néha kell némi szabad tér. Sok nőnél előfordul, hogy a kis szünetből egy hosszú időszak lesz. Talán vannak olyan pillanatok, amikor hiányzik egy társ, de végül képesek vagyunk elkényelmesedni és állandó állapotként felfogni az egyedüllétet. 

lostlove.jpg

Hölgyeim! Szerintem ne éljetek nektek boldogságot nem okozó kapcsolatban, mert rettegtek az egyedülléttől! 

Fontos, hogy érezzétek: az egyedüllét nem feltétlenül magány. Egyedül lenni annyi, mint lehetőséget kapni arra, hogy felfedezzük, hogy meg van bennünk minden, amire boldogságunkhoz szükségünk van. Az egyedüllét esély, hogy megismerjük önmagunkat és rájöjjünk, hogy merre van az előre, mire vágyunk igazán, merre vezet az utunk. Aki egyedül van, ráébredhet önmaga csodálatosságára. Amikor megtaláltuk magunkban a belső harmóniát, az egyensúlyt, akkor állunk készen arra, hogy méltó társat vonzzunk be az életünkbe.

Nekem itt végződött a 7 éves kapcsolatom és itt kezdődött az új életem, amiben még nem tudtam, hogy mi vár rám. Vagyis valahol tudtam, mert az örök szerelem, a fitnesstermem velem van és általam van. Ha rá gondolok, mindig boldog vagyok, hisz már 12 éve része az életemnek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://noikozpont.blog.hu/api/trackback/id/tr247563798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása