Ahogy a testem gyógyult és egyre jobban működött, fokozódó vágy alakult ki bennem legbelül, hogy a szerelmi életem is rendeződjön…de el sem tudtam képzelni, hogy hol és hogy fogunk egymásra találni a szerelemmel… Elég kicsi volt az esélye annak, hogy a fitnessbe egyszer csak betoppan álmaim hercege…pedig én már tényleg vártam, de csak nem akart jönni…

Na, de mi is az a bizonyos kívánságágy? 

Minden pénteken nyirokmasszázsra járok hozzánk a fitnessbe. A masszőrnőnk, Marcsi nem csak a testemet, hanem a lelkemet is ápolja. Nagyon jókat beszélgetünk pasikról és az élet nagy dolgairól. Hasonló korunkból adódóan hasonló megoldandó problémákkal küzdünk. Alig várom, hogy megosszam és megbeszéljem vele az egész hét történéseit, a masszázs már csak egy plusz jó dolog mellé. (egyébként a CANDIDA diéta kiegészítéseként csodát művelt velem a nyirokmasszázs…)

Egy ilyen március végi péntek délután történt…akkor már pár hete ismét fent voltam egy társkereső oldalon. Igazán nem találtam olyan pasit, akibe első látásra bele tudtam volna szeretni… Telefonbeszélgetésig jutottam 1-2 pasival, de nem találkoztam senkivel, nem fogott meg egyik sem.

Azon a pénteken erről beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy én tudom ám már, hogy milyen pasit szeretnék magamnak. Magas, jóképű, intelligens, okos, sötéthajú és lehetőleg kékszemű. Vállakozó vagy vezető beosztású legyen (mert lássuk be, hogy az én életmódomat csak egy ilyen ember tudja tolerálni), és aki a szakmájában legalább letett annyit az asztalra, mint én az enyémben. Szeretek felnézni (és nem csak a magassága miatt) egy pasira, ez nekem nagyon fontos. Egyelőre nem szeretnék senkivel összeköltözni. Hétköznap 1-2 estét szívesen vele töltenék, de inkább a hétvégékre összpontosítanánk, mert azok mindig szabadok. Jó lenne, ha végre olyan kapcsolatom lenne, ahol nem én lennék a domináns - bár nem tudom, hogy hogy tudnám tolerálni, de vágytam rá. Szeressen, tiszteljen és természetesen én is őt. Az sem baj, ha van gyereke, sőt…

Megbeszéltük, hogy ha hazaérek papírra vetem a fent leírtakat, hogy még hatásosabb legyen, de valahogy elmaradt. Így aztán az ment ki az éterbe, amit a kívánságágyon elmondtam…

Hétvége lévén, szombat este fent randalíroztam a társkeresőn. Egyszer csak - kép nélkül - rám írt egy pasi. Gondoltam, ugyan mit akarhat, hogy nézhet ki, ha még arra sem volt bátorsága, hogy képet tegyen fel magáról. A paramétereiből azonban egész ígéretesnek tűnt. Azonnal meg is adta a nevét és a facebook elérhetőségét, hogy nézzem meg magamnak. A képek alapján sok mindent nem láttam belőle, de sok közös ismerősünk lévén gyorsan ráírtam a barátnőmre, hogy lecsekkoljam. Hát, a vélemény elég vegyes volt, de nem reménytelen… 

Na, mindegy próbáljuk meg. Chateltünk…aztán el akarta kérni a telefonszámom, hogy beszéljünk pár szót. Na, itt megfutamodtam, azt kamuztam - utólag elmondta, hogy elég átlátszó volt - hogy a fitnessben maradt a telefonom és majd holnap, ha visszaszerzem, jelentkezek. Szerinte ez lerázós duma volt, és ő úgy gondolta, hogy én tuti nem jelentkezek többet. Másnap 10 óra körül ráírtam, és délután felhívott. 1 órát beszéltünk úgy, mintha 1000 éve ismernénk egymást. Pasi létére sokat beszélt, de úgy gondoltam, majd legfeljebb most én leszek az, aki csöndbe marad…bár ezen a kijelentésemen most biztos sokan meglepődnek…

Hétfőn délután a fitness parkolójában találkoztunk egy pár perce, hogy “szemrevételezzük” egymást. Kimentem, de a lábaim majdnem összeakadtak zavaromban. Mi lesz, ha még sem Ő az, akire vártam…

Amikor visszamentem a terembe a csajokhoz, csak annyit tudtam mondani, hogy húúú…de egyben biztos voltam, hogy nem fogok elmenekülni, hanem kockáztatok és belevágok…

Tetszett a hangja, a humora, a külseje, az illata, a mosolya és ahogy rám nézett a kék szemeivel…valami kellemes bizsergést éreztem ott legbelül a lelkemben…

Innentől kezdve hívott, írt, hívott, írt…itt és így kezdődött a közös történetünk…aztán, hogy meddig és merre tart?…talán lesz még róla szó…