Nélkülözhetetlen női témák

A NŐ és a FÉRFI

2016. május 07. - Rossi Judit

Minden nőben lakozik egy Anya, egy Vadmacska és egy Királynő. Sok nő azonban egész életében nem tudja felszínre hozni mindhármat. Mert fél. Fél a Vadmacskától, akit az ösztönei vezérelnek, és mindig megkapja, amit akar, de őt nem kaphatja meg mindenki. Mert ki kell érdemelni. Buja, vad, szexis, kihívás vele minden perc. A nők többsége fél a Királynőtől is, mert úgy gondolja, benne ez a minőség nincs meg. A Királynő büszkén magasra emelt fejjel jár. Szemében bölcsesség és nyugalom van, de ősi tűz is, amelyet csak a kiválasztottak érezhetnek meg. A Királynő irányítja az életét, nem a sors játékszere és legkevésbé a férfiak játékszere. Mert nem adja könnyen magát. Ő dönt és ezt tudja. Szája sarkában büszke félmosoly ül, és pontosan tudja, hogy mit akar. Nem ragaszkodik egy olyan idejétmúlt minőséghez, melyet egy olyan férfi testesít meg, aki nem tudta tartani vele a lépést. A Királynő tisztában van vele, hogy pontosan azt kapja, amire méltó, és a férfinak hozzá kell méltónak lennie. A Királynő nem fél, hogy egyedül marad, mert ha éppen egyedül van, az csak egy intermezzo, és olyankor önmagán dolgozik. Tudatosan.

Nem sajnáltatja magát és nem nyalogatja a sebeit, hiszen a múlt az múlt. Tud lapozni. Kilépni a komfortzónából. Hiszen tisztában van az elemi vonzerővel, amely egész nőies, sugárzó lényéből árad, és észreveszi minden férfi, függetlenül az évei és a kilói számától, függetlenül attól, hogy az arca, a teste, a haja tökéletes-e vagy sem. A Királynő tud megbocsátani. Tud meghallgatni. Tud belátni és ő maga is tud fejet hajtani, tud bocsánatot kérni, elfogadni és megengedni, de elengedni is. Tudja, hogy mindent megkap, amire méltó és ami méltó hozzá, mindent, aminek helye van az életében, és amit nem, annak nincs helye. Ha sír is, utána letörli a könnyeit, és továbblép. Könnyedén. Nyugodtan. Nem kapaszkodik abba, ami értelmetlen.

A Királynő a NŐ.

A NŐ nem játszmázik. Nem fut felesleges köröket. Nem alázza meg a FÉRFIT, aki előtte térdepelve megadja magát. Mert a FÉRFI csak NŐNEK adja meg magát, előtte ugyanúgy végigjárja a fejlődés lélekiskoláját, mint a NŐ.

A NŐ nem bántja a FÉRFIT, csak tanítja. Felemeli lehajtott fejét, megsimogatja fájdalom szántotta arcát. A FÉRFI pedig tudja, hogy attól, hogy a NŐ előtt térdel, nem lett sebezhető. Sőt. Így lett igazán erős. Mert elfogadta gyengeségeit és meg merte mutatni, mert hinni és bízni a NŐBEN, aki mellette szárnyalva, minden percben értékeli azt. A FÉRFI karjában tartja a NŐT. Vigyáz rá, fogja a kezét, de támaszkodik is a NŐRE, aki szilárd és stabil háttere. Akihez haza lehet térni a nagy csaták után. A NŐ nem féltékeny, mert tudja, hogy ő az egyetlen és csakis egy. Ha nem így van, akkor nem a FÉRFIVEL van, és ez ismét csak egy intermezzo.

james_dean_marilyn.jpg

Hölgyeim. Meg lehet csinálni. Fel lehet emelkedni a Királynő rezgésére. Nem könnyű, de meg lehet csinálni. Legelsőként önmagaddal kell tisztában lenned, és elfogadni magadat, úgy, ahogyan vagy, mert nem véletlenül éppen ilyen külsővel áldottak meg, ezzel kell élned és ezt kell érvényre juttatnod. Szeresd a testedet és add meg neki, ami jár. Ne tagadd meg magadtól se az alapszükségleteket se a magasabb rendűeket. ÉLJ. Élvezd a nőiességed minden percét mert gyönyörű vagy. Sugározzon belőled a NŐ. Ne félj a benned lakozó buja ősi ösztönlénytől és a benned élő méltóságteljes dámától sem. Az anya minőségét fogadjuk el magunkban a legkönnyebben, mert ez van belénk kódolva, a másik két minőség sokkal mélyebben van elrejtve. Sok nő csak anya, vagy csak vadmacska. Sokszor pedig nem tudják a bennük élő minőségeket összeegyeztetni sem önmagukkal, sem a környezetükkel. Pedig kell. Senki nem várja el tőled, hogy csak anya légy, vagy csak vadóc szingli, lélek nélkül. Ezeket a korlátokat te állítod magadnak, elvárásokat kreálsz, másoknak és magadnak azzal akarsz megfelelni, hogy követsz valami homályosan megfogalmazott etalont, melyet a Háttérhatalom sugároz rejtetten a romlás felé sodort idejétmúlt társadalomba.

Ezeket a rejtett csapdákat is ki kell kerülnöd. Át kell hidalnod egy sor akadályt, de ha tudatos vagy, menni fog. Minden helyzetből tanulnod kell, minden találkozás karmikus és minden karmikus találkozás lecke.

A Királynő is kapja a leckéket, de úgy lapozgatja őket, mint a Sors Könyvét. Tudja, hogy mindig van új és újabb oldal. Nem olvas el tízszer egy oldalt, mert az idejét rabolja vele. A tudatossága ötvöződik a bölcsességével, és fél lábával a Holdsarlón áll, fél lábával a Nap sugarában. Érzi, hogy nincsen lehetetlen, hogy a világegyetem erejét a kezében tartja. Napi szinten tudatosan teremt és nem fárad el a lélekmunkában, hiszen ez léte kulcsa. A Férfit tiszteli, de elvárja, hogy a Férfi is tisztelje. Alázatos, de nem alázkodik meg. Nem azért nem játszmázik, mert fél a következményektől, hanem azért, mert azzal magát alacsonyítja le. Játszmák helyett leckéket ad a Férfinak, aki tudja, hogy ezért hálával tartozik, de ő is tudja leckéztetni a Nőt. Tanítja és emeli, de kimondja a véleményét.

Kettejük kapcsolata építő és nem romboló jellegű. Egyenrangú felek, habár a kezdetek kezdetén a Férfi térdel a nő elé. a nő felemeli magához, majd a Férfi magasba emeli a Nőt.

Azzal számolnod kell, ha ilyen rezgésre emelkedsz, akkor kevés férfi tudja veled a lépést tartani, sőt, igazából egyikük sem. Csak a Férfi. A többiek jönnek, mennek az életedben, de csak vágyódva néznek utánad. A Férfi azonban felveszi veled a versenyt.

Vitába száll.

Nem fél tőled.

Szellemi vitákat is folytat veled és érzelmi síkon is harcol veled.

Élvezi a kihívást, tiszteli azt, ami te vagy.

Nem akar azonnal az ágyba vinni, ennél te sokkal többet érsz neki, de az, hogy mikor egyesültök, nem játszma tárgya. Természetesen fog megtörténni.

Fontos vagy neki, nem veszítheted el, nem tudod elrontani és ő se. Időben csak azért tolódnak dolgok, mert a rezgésetek visszazuhan.

Hiszen a Királynő is sírhat a palotája magányában.

A Király is zokoghat a csatamezőn térdelve.

De egymásra gondolnak és a végtelenben találkoznak újra és újra, a létezés minden szintjén, minden dimenziójában. A Király öleli Királynőjét, szorosan tartja és vigyázza a történelem és az idő viharában, és bármilyen síkon feszülnek is egymásnak, az energiáik mindig kiegyenlítődnek. Járhatnak bármerre, a sors, az idő és a tér összehozza őket, és ezt pontosan tudják. A harcuk legvége a teljes megadás. A NŐ a FÉRFINAK, a FÉRFI a NŐNEK.

Mert nem attól vagy erős, ha takargatod a lelkedet, hanem attól, ha oda mered adni a másik embernek, aki cserébe adja a magáét.

Mert a Szer-elem sokkal kevésbé fáj, mint a Fél-elem.

 

Amikor szerelemre vágysz....

Van úgy, hogy valami motoszkál bennünk és nem hagy nyugodni minket. Először elhessegetjük, majd később már olyan erővel tör felszínre, hogy esélyünk sincs tovább eltitkolni elsősorban saját magunk elől.

Hiányzik a szerelem.

231-1-1420396886.jpg

Nem kérdés számomra, hogy a világot ez tartja mozgásban. Persze, jöhetnek a negatív gondolatmenetek arról, hogy milyen sok szenvedéssel is jár ez a mocsok egy érzés. De azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy járhat ez akármilyen mélységekkel, ha egyszer olyan magaslatokba tud repíteni, ahova semmi más. Persze ilyenkor felmerül mindenkiben, hogy a szerelem mellett ott van a függetlenség, a szabadságvágy. Mindezek olyan érzések, amik abszolút érthetőek. Ugyanakkor a szerelem- és itt most nem a fals fellángolásokról beszélek - az megadja ezeket, a sokak által vágyott dolgokat is.

De kanyarodjunk vissza ahhoz a ponthoz, amikor szembe röhög minket az élet, és rájövünk, hogy őrülten vágyunk a szerelem érzésére. Ezen a ponton sokan megingunk, és elkezdünk úgy viselkedni, mint egy dacos kisgyerek. Hiszen nem akarjuk hagyni, hogy ez az elcseszett akármi ránk törjön és felnyissa a szemünket arról, hogy baromira nincs mellettünk senki, akit igazán szeretnénk, olyan eszeveszett szenvedéllyel. Inkább nem akarunk senkit sem közel engedni magunkhoz, belevetjük magunkat a munkába, aztán a hétvégi buli hegyekbe. Haza megyünk fél-ismeretlenekkel, kalandokba bonyolódunk. Olyan emberekkel töltjük az időnket, akik valójában nem is hoznak minket lázba, de ideig-óráig fenntartható a látszat. Majd vasárnap délelőtt, ébredés után, agyoncsapott arccal nézünk magunk elé, csodálkozva azon, hogy a magány és a vágyódás érzése csak még erősebben zakatol a fejünkben és a szívünkben.

Innentől kezdve már tudjuk, hogy a tény, az tény. Nincs mese, bele kell törődnünk abba, hogy bizony a szív diktál, mi pedig játszhatjuk a hőst a dombtetőről, akkor sem tudjuk legyűrni. Valami elkattan a fejünkben és végre szembe merünk nézni azzal a dologgal, hogy egyedül vagyunk. Azzal, hogy igenis akarunk szeretni. Akarunk valakiért áldozatokat hozni, akarunk valakinek a kedvében járni, akarunk szeretkezni, és nem csak üres szexekbe belemenni. Szeretnénk meglátni valakinek a legmélyebb érzéseit, titkait és szeretnénk megnyílni ez előtt a bizonyos valaki előtt. Amikor elfogadjuk, hogy bármennyire is nehéz, most még egyedül vagyunk ezzel az érzéssel, akkor kell igazán erősnek maradni. Mert az emberek hajlamosak ilyenkor átfordulni egy letargikus állapotba. Ami semmiképp sem megoldás, mert veszélyesen kiégetté tesz minket, és egy elutasító magatartásformát von magával. Ezzel pedig senkit nem fogunk tudni befogadni a szívünkbe. Jól figyelj tehát, hogy mihez kezdesz az érzéseiddel.

A feladat ilyenkor az, hogy megtisztítsuk a körülményeinket. Bezárjuk a félig nyitott ablakokat, elengedjük a parkolópályán lévő kapcsolatainkat. Elkezdjünk bízni jobban saját magunkban és abban, hogy nekünk is jár a boldogság. Hogy nem minden férfi és nő üres lelkű és hiteltelen. Nyitottá válni a világ felé és hagyni, hogy a szerelem a legváratlanabb pillanatban besétáljon az életünkbe - ez a mi feladatunk, semmi más.

A nő és a férfi...a férfi és a nő...

Sok idő eltelt azóta, hogy az utolsó bejegyzésem megírtam...de úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy folytassam...

Furcsa dolgok történnek a világban, és velem is fura dolgok estek meg az elmúlt fél évben.

12494961_10153858214651565_5218233461510996747_n.jpg

Globális változás zajlik a Férfi és a Nő között. Az energiák kiegyenlítődnek, a férfi Férfivé válik, a nő Nővé. Vannak, akik az út kezdetén vannak, és sokan már a végén járnak. 

A Nővé válás folyamat hölgyeim, nem könnyű. Meg kell tanulnunk egy sor olyan dolgot, amit nagyanyáink, dédanyáink magától értetődőnek tartottak. Mi azonban emancipált, eltolódott egyensúlyú világban nőttünk fel, ahol kivesztek az alapvető emberi értékek. Nincs a szavaknak súlya. A nő kezdeményez, irányít, intéz, mindent kézben tart, apa és anya, férfi és nő egy személyben. Keményen irányítasz, egyszerre hatfelé koncentrálsz? Este 11 előtt nem fekszel le, hajnalban már kelsz? Mindent flottul össszeszervezel, és még jut idő magadra is? Csinosan öltözködsz és uralod az életedet? A gyerekekre is figyelsz és még a napi bevásárlás is el van intézve?

Ugye milyen jó így élni?

Nem jó? Miért….?

Mert esténként egyedül fekszel le aludni…

Mert ha eldugul a csap, te fekszel alá és lerendezed azt is….

Mert amikor függönyt mosol, te szenvedsz a létrán….

Mert amikor bevásárolsz, te cipeled fel a karton tejet….

Jó, jó.. igazad van, mondod most.

Hát persze, hogy nem jó így.

Nem akarsz te így élni.

De hol az én Királyom? Kérded te.

Hol a Férfi, hol az Alfahím?

Annyira de annyira szeretném, sóhajtod és újabb romantikus filmet teszel be, majd egy tábla csokival leülsz elé. Annyira vágyom az ölelésre, gondolod, és könnybe lábad a szemed. Annyira vágyom a Férfire, hogy valaki megfogja a kezemet, és vezessen az élet rögös útján, aki mellém áll, akivel megbeszélem a problémákat, aki játszik a gyerekkel, míg én főzök, aki leül vele tanulni, míg én dolgozok, akihez hozzábújhatok….

Kérdem én:

Beengednéd a férfit az életedbe?

Be tudod engedni?

El tudod fogadni, hogy nem te irányítasz?

Rá tudod bízni mindazt, amit eddig te vezettél?

Meg tudsz-e bízni benne annyira, hogy elengeded a félelmet, és hagyod, hogy ő intézze a dolgokat?

El tudod hinni, hogy te kellesz neki?

Tudsz-e hinni a hűségében?

Tudod-e tisztelni a döntéseit?

Hagyod-e, hogy megfogja a kezed?

Egyáltalán van-e helyed a számára?

Őszintén, önkritikát gyakorolva válaszolj ezekre a kérdésekre. Ha a válasz nagyrészt NEM, akkor bizony az út elején vagy. Mert a Férfi tiszteletet követel. Megadást. Nem véletlenül dönt úgy, ahogy, a te javadra is teszi, mert az igazi Férfi mérlegel. Mindent átlát, és nem dühből, nem egóból, nem hirtelen fellobbanásból dönt. Mert a Férfi már megtanulta uralni az érzéseit, a vágyait, az indulatait és a nőt is erre tanítja. Addig nem fogadja őt maga mellé, úgy igazán, amíg a Nő nem kész.  A Férfi nem dönt rosszul és a Nőt is megtanítja dönteni.

tumblr_mgz4j6gybq1rg2fljo1_500_large.jpg

Ha még nem találkoztál a Férfival, cinikusan mosolyogsz ezeken a sorokon. Azt mondod, ugyan! Hol vannak ezek a férfiak, ezelőtt 200 évvel kihaltak. Amúgyis, neked nincsen szükséged egy domináns rabszolgatartó önkényúrra. Minek szóljon bele az életedbe, nélküle is működik, mégpedig sok éve tökéletesen. Az mindegy, hogy éjjelente elkap a sírás, megszoktad, amúgyse hiszel a szerelemben.

Ha már találkoztál a Férfival, mélyen elgondolkozol. Hát tényleg…Akkor a Nővé válás iskoláját járod. Légy Nő! Fogadd el a Férfi döntéseit! Tanuld meg tisztelni a Férfit! Tanulj meg fejet hajtani, és ha kiabál is benned az ego, mondd azt: Igazad van!

Be fogod látni, hogy tényleg igaza van.

Mindent a te érdekedben tesz, sőt a TI érdeketekben.

Azért, hogy ez működjön, egy életen át.

Azért, hogy ez kerek egész legyen. Együtt. A KÉtségből EGYség legyen.

Erre azonban késznek kell lenni. Letenni az egót. 

Elengedni, elfogadni, tisztelni, bízni, hinni a másikban. 

Semmi kétely. Csak feltétel nélküliség.

Van mit tanulnunk. 

Mert mindenki egy és egy minden.

 

A te kezedben van a döntés, hogy elindulsz-e az úton, vagy ha már elindultál, kész vagy-e a folytatásra. 

Dönts jól!

Mire vágyunk mi NŐK? 1.

Örök talány...

Mi NŐK, rendkívül bonyolultak és szeretni valóak is tudunk lenni! Nem mindig azt mondjuk amit gondolunk, mert titkon reméljük, hogy majd TI férfiak erre magatoktól is rájöttök, és megteszitek azt amit mi a jelekből üzenünk Nektek! Sokszor nem értitek, mit miért is mondunk, és gondolkozunk annyit..

Mi NŐK, azt szeretnénk, ha kényeztetnének, babusgatnának minket a kapcsolatunkban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulunk, és úgy érezzük, hogy túl sokat nyújtunk párunknak. Ha azt érezzük, hogy törődnek velünk és tisztelnek, szeretnek bennünket, egyre jobban kivirulunk és minden eddiginél többet és szívesebben tudunk adni önmagunkból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik, megéli az elszigeteltséget.

Sok férfi azt gondolja: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Ez óriási tévedés! A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak „bizonyítékot” a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak. Amikor egy nő úgy érzi, hogy túl sokat adott, általában a férfit hibáztatja mindkettőjük boldogtalanságáért. Bár a legtöbb esetben igaz, hogy nem kapta meg azt a törődést, szeretetet, amit megérdemelt volna, a felelősség mindkét félé, hiszen túl sokáig tűrte, ami kellemetlen volt számára, nem húzta meg időben a határokat. Az egyik nagyon fontos tudás egy nő számára, hogy felismerje azt a határt, amelyen túl már nem adhat a párjának anélkül, hogy Ő maga ne károsodna.

mire_vagynak_a_nok-700x467.jpg

Egy biztos: nem lehet összehasonlítani a nőt a férfi működésével. A nő mindent máshonnan néz, mindent máshogyan ért. Más jelrendszerrel és más feldolgozási folyamattal kommunikál. Legfontosabb különbség férfi és nő között - és ez tudományos tény -, hogy a nők sokkal inkább beleviszik az érzelmeiket a döntéshozatalba, sokszor hagyatkoznak a megérzéseikre. Tipikus különbség, hogy míg a férfiak közös tevékenységeken keresztül kötődnek vagy szocializálódnak, a nők az érzéseikről és a gondolataikról beszélve teszik ugyanezt. Vagyis: a pasik meccsre mennek, a csajok beülnek valahova beszélgetni - a pasikról természetesen. Elmondják egymásnak, mi minden hiányzik a kapcsolatukból, vagy mit kapnak meg a párjuktól, amit az előzőtől nem kaptak. 

A nők tudniillik sosem tudják, hogy mit akarnak, csak utólag…

 

Őszi szél...

...ami majdnem felkapott, de nem volt benne tűz...

Megérkezett Ő, csak jött és örültél neki. Boldogan vártad az első találkozást és az érzést, hogy megdobogtassa a szíved. Hogy ha ránézel, megszűnjön a világ, és csak Ő és TE létezzetek. Vártad, de nem jött... hiába kerested magadban. Nem értetted, hiszen Ő lenne az ideális PASI számodra. Tetszik a külseje, a stílusa, az intelligenciája, a humora is, sőt a kémia is működik…de akkor mi van?! Miért nem érzed azt, amit “kellene”? Miért nem ver hevesen a szíved, ha meglátod és miért nem vagy bánatos, ha nem találkoztok? Tépelődsz és vársz, hátha most mégis csak érezni fogod, de nem…

autumn-love-750x393.jpg

…és eljön az este, amikor úgy érzed, hogy végre ki kell mondanod, hogy milyen érzések vannak benned, mert azt biztosan érzed, hogy nem ez az, amire vágytál, sőt azt is tudod, hogy Ő sem…de nem mondasz semmit, mert jó vele lenni. Aztán hajnalban arra ébredsz, hogy Ő sem alszik, mert benne is ugyanez játszódik le és háborog a lelke. Mondaná, de nem tudja, hogy hogyan tegye, hogy ne bántson meg. 

Aztán végre kimondja, és mind a ketten megkönnyebbültök. Összebújva megbeszéltek mindent, és kiderül, hogy TE lehettél volna neki az ideális NŐ, de…

Elmegy és neked nem fáj…

VÉGE valaminek, ami el sem kezdődött, mert úgy látszik, hogy ebben az életben csak ennyi dolgotok volt egymással.

 

Miért NE béküljünk ki az exünkkel?

Se vele, se nélküle kapcsolatok...

Az egyik legnehezebb dolog a szakítás, olyannyira, hogy sokaknak annyira nem megy, hogy visszatérnek volt párjukhoz különböző okokból.

A szakításnál többnyire nem a szívünkkel, hanem az agyunkkal döntünk. Olykor azonban miután véget vetettünk egy kapcsolatnak, ismét felerősödnek az érzelmek, így hajlamosak vagyunk újra a szívünkre hallgatni és visszatáncolni az exhez.

Mi az ok? Általában még mindig látjuk az esélyt arra, hogy lehet valami a kapcsolatból. Hajlandóak vagyunk hinni abban, hogy a rossz dolgok megváltoznak és minden jóra fordul, sokszor azonban ez nem következik be. Az emlékek is képesek megviccelni, hiszen miután túl vagyunk a szakításon elkezd járni az agyunk. Lehet mégsem volt olyan rossz? Hiszen annyira jól megvoltunk egymással és boldogok voltunk.  Ez pedig már elengedő lehet ahhoz, hogy újrakezdjétek. Talán a legnyomósabb érv, hogy ha még mindig maradt érzelem, akkor a legnehezebb ellenállni az exnek.

Valószínűleg rengeteg olyan szép emlékünk van vele, amit talán mással soha nem fogunk átélni. Felidéződhet bennünk a kapcsolat számos szép emléke és még az is megfordulhat a fejünkben, hogy ismét vele kellene lenni. Én azt mondom, hogy ITT kell megállnunk egy pillanatra és elgondolkodnunk. Emlékezz csak vissza, nem hiába nem vagytok együtt! Volt valami, ami miatt nem stimmelt köztetek az egész, és ezek a dolgok általában olyan jellegűek, amelyek később sem változnak. Gondolkozz, mielőtt belesétálnál a csapdába!

Akárki is mondta ki a végleges nemet, akkor is fel- és feltűnhet az életedben a volt párod, akár akarod, akár nem. Ha te szakítottál, akkor könnyen lehet, hogy még mindig szeret és szeretne visszakapni. Ne higgy a szép szavaknak és a kedves érintéseknek, hiszen egyszer már meghoztad ezt a véglegesnek szánt döntést. Idézd fel, hogy miért is döntöttél úgy, hogy nélküle folytatod. Valószínűleg a szakítást kiváltó ok még mindig megvan, így nem érdemes belebonyolódnod újra, hiszen valószínűleg az egész csak megint megviselne mindkettőtöket.

Ha ő vetett véget a kapcsolatnak és mégis megkeres, akkor annak két oka lehet. Az egyik, hogy mégis te kellesz, hiszen csak te vagy az, akivel el tudná képzelni az életet. Fontos, hogy jól gondold meg, hiszen aki már egyszer fájdalmat okozott és eldobott, attól később sem biztos, hogy megbecsülést kapsz. Érdemes leülni és megbeszélni a dolgokat, továbbá tudatosítani vele, hogy ő hozta meg ezt a döntést, tehát viselje a következményeit. A másik ok az alkalmi kaland. Jobb, ha ezekbe nem mész bele, mert ha az ő részéről játék, a te részedről pedig újabb reménykedés, akkor egy ilyen csak feltépné a sebeidet. Inkább kedvesen, de határozottan utasítsd el a közeledését, mert ha nem kellettél egészen, akkor ne kelljen egy részed sem, hiszen minden együtt jár.

Ha szépen váltatok el, és sikerült feldolgozni a szakítást, akkor akár barátok is lehettek. Tudnod kell, hogy előfordulhat, hogy állandóan csak sérteget és manipulál, akkor jobb, ha örökre elfelejted. Persze, tudjuk, hogy fájó olyantól elszakadni, aki valaha mindent jelentett, mégis meg kell tenned, hiszen  nem csupán az életedet keserítheti meg, de a következő kapcsolataidat is tönkreteheti. Ne hagyd, hogy az exed irányítsa az életed! Ha máshogy nem megy, számos beszélgetés és egyezkedés után sem, akkor érdemes megszakítanod vele minden kapcsolatot, és egy tiszta lappal végre új életet kezdhetsz.

837e29_465a6a38ec0f4e99a3e11e90973a6737.jpg

Ha egy kapcsolatnak vége szakad, elkeseredésünkben nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Sírunk, szomorkodunk, majd pedig sokszor eldöntjük, hogy visszaszerezzük volt kedvesünket. A módszereknek ilyenkor nincsenek határai: a féltékennyé tevéstől egészen a szexig, bármire képesek lehetünk. De biztosan ezt kell tennünk? 

jenny-friend-breakup-631x355.jpg

Miért megyünk vissza hozzá?! Ez valóban egy jó kérdés. Talán azért, mert még szeretjük, talán azért, mert rosszul érezzük magunkat egyedül, esetleg azért, mert nála tudjuk, mire számíthatunk. Az is lehet azonban, hogy fogalmunk sincs. Csak egyszerűen szükségünk van rá. Ilyenek vagyunk, sokszor az kell, amit már elveszítettünk. Az is megeshet, hogy csak véletlenül futunk össze egy mámoros éjszakán, és egymásba gabalyodunk. A körülmények szinte nem is számítanak, inkább az eredmény. Ismét ágyba bújtunk az exünkkel. 

De tényleg ezt akartuk? Az exünkkel újra ágyba kerülni egyedül a szexualitás részéről jó. Érzelmi és lelki részről viszont egyáltalán nem. Alapvetően érzelmes lények vagyunk, az intim pillanatok pedig még közelebb tudnak minket hozni egy másik emberhez, főleg egy olyanhoz, akibe valaha szerelmesek voltunk. Abban pedig soha nem lehetünk biztosak, hogy el tudtuk választani az érzéseket a testiségtől. A szexszel feltéphetjük a régi sebeket, előhozhatjuk eddig elfelejtett fájdalmainkat és problémáinkat.

Mindig, minden kapcsolatomat - ideértve a házasságomat is - végérvényesen zártam le, talán magamat védve, hogy ne fájjon ha beszélünk, ha találkozunk. Blogírásom kezdetét is jelentő, 7 éves kapcsolatom zárása valahogy más lett, barátok maradtunk, a mai napig. Mindent megbeszélünk és őszintén örülünk egymás boldogságának!

…és azt hiszem, hogy azóta már legjobb barátom lett…

 

Szerelem újra töltve...

...úgy ahogy elképzelem és szeretném...

Most úgy döntöttem, hogy kicsit "csalok". Mint nagyon sokan közülünk, én is facebook függő vagyok. Nagyon sok "okosságot" lehet ott olvasni. 

Ezt az idézetet valamelyik nap találtam és nagyon megfogott...

“Az emberi szív nagyon gyenge. Könnyen születnek benne érzelmek: harag, bánat, keserűség, vonzalom, öröm, szerelem. Az érzelmekkel néha mérgezzük a saját lelkünket. 

De ez nem azt jelenti, hogy nem jó! Viszont mindegyik elmúlik. Semmi, de semmi nem tart örökké. Még az érzelmek sem. És az emberi érzelmek erősebbek, mint a gondolkodás. Sok dolgot megbánunk az életünkben, ezt sajnos nem lehet kikerülni. Nem lehet tökéletesen élni! Aki megpróbál....végül úgyis kudarcba fullad. Mégis saját magunkat bántjuk. És ez azért ironikus, nem? Mikor az ember mindent próbál megtenni, azért,hogy "ne sérüljön meg" és mégis saját maga viszi halálba. 

Próbálkozásaim, hogy megmentsem porcelán lelkemet a fojtogató érzelmeimtől, elég reménytelennek bizonyultak, de nem feleslegesnek! Hisz a pillanatnak érdemes élni.

Érezz át teljes szívvel és lélekkel minden érzelmet, ha padlóra küld is néha, SOHA ne add fel! Legyél magadhoz mindig JÓ!!!” / Zsigmondi Zsolt /

gyerekszerelem2.jpg

Szerintem, ami a legfontosabb, hogy szeressük magunkat és akarjunk jót magunknak. Mert ha mi magunkat nem szeretjük, hogy várjuk el bárki mástól, hogy szeressen bennünket. 

…és hagyjuk magunkat szeretni, mert MINDENKI szerelemre/szeretetre vágyik, még ha nem is vallja be, csak titkon otthon magának. Arra vágyunk, hogy valaki átöleljen, HOZZÁ bújhassunk és a külvilágot kizárva szeressük egymást. Te is, és én is erre vágyunk…

Szeretni valakit őszintén, tiszta szívből. Csak ennek van értelme. Szeretni valakit "csak'', ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett.

Ha szeretsz és viszont szeretnek felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát.

Tudom, mindenki fél az újabb csalódástól, de akkor is engedjük át magunkat ennek a csodálatos érzésnek. Mindannyian sokszor csalódtunk már, de amikor jön az új szerelem, elfelejtünk minden korábbi csalódást, és ismét fejest ugrunk ebbe mindent elsöprő érzésbe.

…és tényleg felejtsük el a múltat, azt aki megbántott, akit esetleg mi bántottunk! Csak a jelen, a MOST számít!

Ne féljünk szeretni, mert ez a legcsodálatosabb dolog a világon!

 

Szerelem?

Nem ilyen "lovat" akartam...

Őszintén bevallom, hogy a blogírás gyakorlatban kicsit más, mint képzeltem. Sok ötlet van, és sokan sokféleképpen reagáltok, így egyes bejegyzések után el-elkanyarodik a téma. A minap kaptam meg, hogy egy történetet nem fejeztem be, pedig ez is része, pontosabban része volt az életemnek.

Kívánságágyamon cikkben írtam arról, hogy egy minden szempontból ígéretesnek tűnő kapcsolatba vágtam bele. Megláttuk egymást a parkolóban…és vonzott hozzá valami, nagyon is, egyébként nem engedtem volna be az életembe. 

Hiszem, hogy valamiért találkoznunk kellett, valamit tanulnunk kellett egymástól, tükröt kellett tartanunk egymásnak. 

Nekem ez kicsit fájdalmas tükör volt. A 7 éves kapcsolatom alatt nem sírtam annyit, mint ezalatt a bruttó 5 hónap alatt. Aki ismer, most ezen biztos meglepődik, mert nem vagyok az a sírós fajta, de ebben a “kapcsolatban” csak így tudtam kiengedni a gőzt.

Az életben a legjobb kapcsolat kölcsönös vonzalmon alapszik. Amikor elkezdődik egy kapcsolat, akkor a vonzódás - jó esetben - megvan, és az sodródik valamerre, pontosabban mi magunk evezünk vele valamerre. A mi kapcsolatunk nem jó irányba ment, legalábbis nem egy irányba, ami tőlem nem megszokott módon rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.

Nagyon rapszodikus volt a viselkedésem és a hangulatom. A jobb napokon, amikor szólt hozzám, találkoztunk vagy az éjszakát együtt töltöttük, akkor vidám, kiegyensúlyozott lettem. Egyéb napokon, amikor pl. napokig, de volt olyan, hogy akár 2 hétig nem beszéltünk, nem találkoztunk, akkor “idegbeteg” voltam. Már sajnos éreztem, hogy a munkám és az emberekkel való kapcsolatom rovására megy. Ez így nem mehetett sokáig, nem engedhettem meg magamnak…

Utólag visszagondolva a környezetem reagálása volt a legérzékletesebb a viselkedésemre. Láttam rosszalló tekintetüket, nem értették, hogy miért hagyom, hogy ennyire a történések hatása alá kerüljek. Nem értették, hogy én, a talpraesett, “nagypofájú” NŐ, miért nem lépek ki ebből a valamiből. De saját magam sem értettem, hogy miért csinálom. Ahogy sokszor mondtam, ez valami megmagyarázhatatlan, “beteges” vonzalom volt a részemről. Többször elmenekültem, de valami mindig visszarántott…de végre elhatároztam, és magam mögött hagytam ezt a pár hónapot.

elmegy-ths.jpg

Ahogy az idő távlatából átgondoltam az egészet, arra jöttem rá, hogy nem tudom megérteni azokat a nőket, akik hosszú évekig élnek ilyen kapcsolatban, ahol csak adnak, adnak és vissza semmi nem jön. Pedig jól esne, nagyon is. Olyan, mintha mindig visszamennénk a "pofonért". 'Gyere itt vagyok, bánts meg, légy szíves!’ Amikor azt érzed, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég szép, csinos,  okos…amikor folyamatosan próbára tesz, beszólogat…és te próbálsz még jobban megfelelni, de egyszer elszakad a cérna. 

Hidd el nekem, hogy túl jó vagy az ilyen pasinak. Egy ilyen pasi nem érdemel meg Téged! Fuss olyan messzire tőle, amilyen messze csak tudsz! 

Ne értsétek félre, nincs bennem harag vagy ilyesmi, egyszerűen nem vagyunk egymáshoz valók, csak ezt idő volt felismerni. Úgy gondolom, hogy egyszer, majd neki is eljön az a NŐ, akiért kész lesz változni/változtatni…aki lehet, hogy nem lesz okos, csinos és szép, de Ő mégis annak látja majd…mert szerelmes lesz…és kívánom neki, hogy mihamarabb találja meg!

625432_445842632162154_429783763_n.jpg

Kedves Lányok, Asszonyok! 

Higgyétek el, ha egy férfi, ha valóban szeret és tervez veletek, akkor jelen van az életetekben. Mindegy, milyen formában. Jelen van. Hív, ír, keres. Látni akar, hallani akarja a hangotokat, amikor csak lehet. Keresi a társaságotokat, nem éri be párperces légyottokkal. Jelen van a mindennapjaitokban is: tudja, mi a kedvenc ételetek, milyen filmet szerettek, és milyen öblítőt használtok. Mert figyel, mert érdekli minden, ami veletek kapcsolatos. A lehetőségeket és a megoldásokat keresi, nem pedig a kifogásokat. Célja, hogy minél többet lehessen veletek, hogy minél többet tudjon meg rólatok. Ezek a férfi jelei. A jelenlét a ti életetekben. Semmi más. A többi csak kifogás!

Olyan pasit válasszatok magatoknak, aki mellett nem kell megjátszanotok magatokat. Akinél a játszmák, trükkök, praktikák szükségtelenek. Kinek a figyelmét nem kell kiharcolnotok, nem kell görcsösen megfelelnetek. Aki elől nem kell elrejtenetek hibáitokat. Akivel az együttlétek, az érintések könnyedek, természetesek, akár a levegővétel. Akinek már puszta jelenléte is egyszerre villanyoz fel, s csillapít.

…és ekkor majd nem számít, hogy te erős NŐ vagy és ő is erős FÉRFI…mert nem erőszakkal akar “betörni”, hanem a szerelmével, a szeretetével…és hagyni fogod magad…mert te is akarod, hogy így legyen.

Sok mindent tanultam az elmúlt pár hónap alatt, de legfőképpen azt, hogy ne töltsek időt a nem megfelelő emberekkel! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. 

…és higgyétek el azt is, hogy van olyan pasi, aki dicsér, hogy szép vagy, hogy csinos vagy, és akinek úgy vagy jó, ahogy vagy…

 

Betöltöttem a 40-t, mi lesz most?!

Nőiesség 40 felett...

Amikor elindítottam ezt a blogot, úgy terveztem, hogy a tudásomat, tapasztalataimat megosztom Veletek, és nem is igazán gondoltam abba bele, hogy hogyan fog ez rám visszahatni. A mostani cikkem igazából erről is szól. Rájöttem (na, nem most, csak most szembesültem vele igazán), hogy diéta ide vagy oda, csak 46 éves vagyok…és semmi más, csak a SPORT segít, hogy megőrizzem a genetika csodálatos adottságát.

Na, persze ehhez a párom noszogatása is kellett…mert mi emberek különbözőek vagyunk, és van,  akinek kell a plusz motiváció. Ő, aki hosszú éveken át élsportoló volt, és az élete most is a mindennapi sportról szól, nehezen érti meg, hogy van amikor az ember lánya "lusta disznó" akar lenni.

Azt mondják, a mai kor negyvenesei a régi idők harmincasainak felelünk meg. És valószínűleg igazuk van. Ez a negyven nem ugyanaz, mint anyáink, nagyanyáink idején volt. Ma többet tanulhatunk, később alapítunk családot, ha megtehetjük, beutazhatjuk a világot, így jó erőben, de bölcsebben, tapasztaltabban, jó esetben egy megalapozott anyagi háttérrel vághatunk neki életünk második „körének”, és még semmiről nem vagyunk lekésve.

original.jpg

A 40. születésnap sok nő életében olyan vízválasztó, amivel nehezen köt békét, pedig… Ezt én nem értettem soha, hogy egy nő, hogy tud bepánikolni azon, hogy hány éves. Nekem ez sohasem okozott gondot, sőt büszkén szoktam mondani, ha kérdezik, hogy hány éves vagyok.

…na, de mit is tegyünk, ha betöltjük a 40. évünket?

Először is, tudatosítsuk magunkban, hogy nem vagyunk öregek! Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy belenyugodjunk, ha reggelre „megmacskásodik” a testünk, ha estére halálosan fáradtak leszünk, ha nem bírjuk már olyan jól az iramot, ha nem olyan friss már a memóriánk.

Ne hanyagoljuk el a kinézetünket! Amíg fiatalok vagyunk, el sem tudjuk képzelni, hogy lesz ez majd máshogy. Aztán jönnek az első döbbenetek: öregszik a testünk, hanyatlik az egészségünk, veszítünk a rugalmasságunkból és az energiánkból. Emiatt igenis rá kell szánni az időt, hogy törődjünk magunkkal: kezeltessük a bőrünket, megfelelően táplálkozzunk, és a testünket olyan mozgásformákkal tartsuk karban, ami nem csak az izomzatunkat erősíti, hanem az ízületek rugalmasságát is növeli.

Ne csak beszéljek róla, hát én is belevágtam újra. Azt viszont biztosan tudtam, hogy nem szeretnék a vendégek által látogatott tornákra vagy a konditerembe járni. Miért?! Általában mindenkivel jóban vagyok, a vendégek mindig beszélgetni akarnak velem (aminek nagyon örülök, de nem edzés közben…), illetve azt sem szerettem volna, hogy amíg nem nyerem vissza régi kondimat, rosszul érezzem magam a csoportos órákon, hogy nem tudok úgy teljesíteni, ahogy ezt elvárnák tőlem, vagy én magamtól.

Kitaláltam, hogy személyi edzés keretében tart nekem spinracing órát Edina, aki az egyik kedvenc kis alkalmazottam. Már több éve együtt dolgozunk, megéltünk már sok örömet és bánatot is együtt, olyan, mintha a lányom lenne. Nagyon jó órákat tart, nagyon jó zenékkel.

Heti 2 alkalmat terveztünk és be is tartottuk. Nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy meginogtam, de szerencsére a párom lánya is jött velem, és ő annyira lelkes volt, hogy nem mertem azt mondani, hogy nem tekerek. Sőt, egy idő után már Zsuzsi, a masszőrünk is velem tekert. Még hozzá úgy, hogy előtte cellulitmasszázson voltam nála, aminek a végén fóliával betekercselt, és úgy tekertünk.

Az első pár alkalomnál nem mondom, hogy nem “lógott a belem”, úgy elfáradtam, de nagyon jól esett. Az az érzés, hogy tettem magamért és az egészségemért, felbecsülhetetlen.

Nagyon gyorsan jött az eredmény is, mert szerencsés alkatom révén - és a gyerekkori sportolást se felejtsük el - hamar elindul a változás rajtam. Sokszor ezért sem értem magam, hogy hogyan tudok ennyire lusta lenni. Azokon a napokon, amikor végleg erőt vesz rajtam a lustaság, irány Zsuzsi és a cellulitmasszázs, illetve utána tekercselve az infraszauna. Legalább ezen a napon is tettem valamit magamért…

…és ha már a testem kezdett alakulni, akkor indítsunk támadást a ráncaim ellen is! Nálunk a fitnessben működik a Slim Fitt Stúdió, ahol Ildikó segítségével igénybe vettem egy Tripollar rádiófrekvenciás arcfiatalítást (tűszúrás és mellékhatás nélküli botox szintű ránctalanítás) és Bipoláris rádiófrekvenciás arckezelést (tartós ránctalanítás és azonnali feszesítés). 10 alkalom volt heti rendszereséggel, azóta 3 hetente fenntartó kezelésre járok. A csoda az enyhe kifejezés a kezelés hatására. Gyönyörű lett a bőröm, eltűntek a mélyebb ráncok (a kis ráncaim nem is adnám semmi pénzért…) Szinte éveket fiatalodott a bőröm.

Mondjuk nekem ebben is szerencsém van, vagy nem szerencse? Soha nem használtam drága krémeket, vagyis most már igen. 18 éves koromban volt egy kapcsolatom, akinek az anyukája kozmetikus. Emlékszem Éva néni minden szavára: soha ne feküdj le úgy, legyen az este vagy hajnal, hogy a sminked nem mosod le! Betartottam, akár milyen fáradtan is menten haza egy buliból, mindig lemostam a sminket magamról. …és meg is lett az eredménye. 

o-turning-40-facebook.jpg

A 40-es évek semmivel nem rosszabbak, mint az eltelt idő, ha az ember jól használja fel a tapasztalatait, ha mindennap észreveszi az új lehetőségeket a boldogságára és szépnek látja az odavezető utat is, akkor boldog lesz és semmilyen feszültséget nem fog okozni a kora.

Egy 40-es nő csinos, igényes, de szembe mer nézni önmagával és az idő múlásával. Ráncai a több ezer boldog mosoly és küzdelem domborművei. Nem szégyen, hanem érdem! Testén nyomot hagy az élet, kisebb kráterek jelennek meg a combján, zsírpárnák a hasán, a bőre itt - ott veszít a feszességéből. Ugyanakkor tesz azért, hogy fiatalos, vonzó és kívánatos maradjon, de nem akar kislány külsővel sírba szállni, mert tudja, hogy az öregedés nem az élet végének kezdete, hanem az élet része! Bölcsőtől a sírig…

Férjhez menni vagy még sem?

47 év házasság?

Eljött a nyár, ilyenkor nemcsak a napsütéses órák száma nő meg, hanem az esküvők száma is jelentős növekedést mutat az őszi, téli hónapokhoz képest. Hétvégenként, főként szombatonként lépten-nyomon házasulandó párokba és násznépekbe botlunk.

Ugyanakkor manapság a házasságkötés, a gyerekvállalás olyan anyagi terhet jelent, amit sokaknak nincs módjuk előteremteni. Ráadásul a mai fiatalok óvatosabbak is házasság terén: sok válást láttak már (mindenki környezetében van elvált ismerős, családtag), emiatt alaposan megfontolják, hogy belevágjanak-e.

Akadnak olyanok is, akik már együtt élnek, de nem tartják fontosnak az esküvőt. Szerintük az összetartozást nem a papír fejezi ki, sokkal inkább az együtt eltöltött évek száma. Hiszen szerető férjnek, feleségnek, jó apának és anyának nem tesz minket az esküvői szertartás, hanem mi magunk válhatunk azzá a társunk mellett.

Mindezek ellenére vannak olyanok, akik ragaszkodnak a klasszikus családalapításhoz. Esküvő, közös élettér megteremtése, gyerekvállalás. Hiszen ha szándékaink biztosak, érzelmeink stabilak a párunkkal kapcsolatban, akkor miért ne fogadhatnánk örök hűséget egymásnak ünnepi keretek között. Elég gond, stressz éri az embert a hétköznapokban, ezért remek alkalom lehet egy esküvő arra, hogy megálljunk és együtt örüljünk. Mert ellenére a lehangoló statisztikáknak, a látott rossz példáknak, minden nő álmodott kislányként arról, hogy egy nap fehér ruhában oltár elé vonulhasson. Nem kell hintó, nem kell fehér paripa, nem kell hétországra szóló lakodalom. A lényeg a személy, aki mellé oda fogsz lépni az oltár előtt és a közös szándék, hogy hivatalosan összekötitek az életeteket Isten és az emberek előtt.

o-family-weddings-facebook.jpg

27 éves voltam amikor férjhez mentem. Mindenkinek olyan boldog házas éveket kívánok, amilyenek nekünk voltak, addig amíg…aztán nálunk is elromlott valami és nem javítottuk meg, hanem a volt férjem érzelmi megingására az én válaszom a válás volt. Nem tudom, hogy mi lett volna, ha… Most azonban úgy érzem, ennyi év távlatából, hogy jól döntöttem akkor. Szeretem a mostani életemet!

Szüleimnek most volt a 47. házassági évfordulója…írigylésre méltó a mai világban, de gondolom, hogy nekik sem volt könnyű. Hallottam vitákat, nem szólunk egymáshoz napokig történeteket, de még a mai napig együtt vannak. Amikor anyukám panaszkodik apukámra, viccesen azt szoktam mondani neki: “Szagold, te választottad!”

A házasságról szinte semmit nem tudunk mielőtt összeházasodunk. Eldöntünk valamit, eldöntjük, hogy házasságot kötünk amiről nem is tudjuk, mi az, és aki másodszor, vagy harmadszor házasodik, Ő sem tud többet a házasságról, mint az, aki először megy férjhez, vagy nősül meg.

Senki nem tanította meg nekünk, mi a házasság. Senki nem mondta meg, mitől lesz jó, mitől romlik majd el egy házasság avagy hogyan előzhető meg a házasság megromlása.

Mindannyian láttunk házasságokat, de olyat nagyon kevesen, amit mi magunknak is szeretnénk, és mivel nem láttunk olyan házasságot, amilyenre mi vágyunk, ezért nem is nagyon tudjuk, hogy kitől tanulhatnánk, kitől kérdezhetnénk meg: Mitől jó egy házasság?

wedding-all.jpg

A házasság 2 ember érzelmi és gazdasági kapcsolata. A házasság a család alapja. A házasság egy döntés után jön létre - ideális esetben 2 ember döntése után. Miután ez a 2 Ember eldöntötte, hogy mindketten akarják ezt a kötést létrejön a házasság.

...de itt nincs vége! (…bár nagyon sokan úgy gondolják, hogy igen…)

Azaz vége van egy régi, megszokott minőségnek - és ugyanakkor elkezdődik egy új minőség. Elkezdődik az, hogy folyamatosan nap, mint nap; perc, mint perc - dönteni kell a házasságról. Igen, vagy nem? Akarom, vagy nem akarom?

Ha a férfi is, nő is folyamatosan igent dönt, akkor fennmarad a házasság. ...és akkor lehet harmonikus a kapcsolat, ha nem, akkor nem.

A gond az, hogy az emberek azt hiszik, hogy egy kapcsolat automatikusan működik. Azt hiszik, egyszer eldöntötték, hogy házasságot kötnek és onnan kezdve semmit nem kell tenniük. Azt gondolják, hogy a házasságkötés napjáig kell kitartani, addig kell tartani magunkat, utána minden rendben van!

Ezt én nem így gondolom, nem ezt tapasztalom!

Azt gondolom, a jó házasságoknál a házasságkötéskor kezdődik minden. Akkor kezdődik az, hogy igazán oda kell figyelnünk a társunkra. Sokkal jobban, mint korábban. Rendszeresen beszélgetni kell a párunkkal naponta többször is! Onnan kezdve kell tenni folyamatosan azért, hogy a harmónia fennmaradjon. Folyamatosan karban kell tartani a kapcsolatot. Karbantartani - épp úgy, mint bármit a világunkban. Pl.: Ha van egy növényed, egy állatod; ha van egy autód, egy házad, egy nyaralód, az nem kérdés, hogy arra időt, energiát, pénzt és figyelmet kell fordítanod. Nem kérdés és foglalkozol is vele. Karbantartod, ápolod, szervizeled, takarítod, felújítod.

Akkor miért nem természetes az embereknek az, hogy ugyanezt egy kapcsolattal is meg kell tenni? Miért kérdés, hogy egy kapcsolatba időt, pénzt, energiát, figyelmet tegyenek-e, ha azt akarják, hogy az egy kellemes, élvezetes valami legyen? 

Egy párkapcsolat 2 Emberből áll, ezért mindkét félnek ezt kell tennie. Mindkét félnek ápolnia, gondoznia kell a kapcsolatot, hogy az élő maradjon, hogy működjön...hogy jól működjön! Mindkét félnek figyelmet kell fordítania a másikra!

A jó házasság, kapcsolat időt, figyelmet, energiát igényel. Sokkal könnyebb - és természetesen kellemesebb is - megőrizni egy jó kapcsolatot, mint egy feszültségtől "robbanó" légkörből visszahozni, megjavítani azt.

Az ember lánya sokszor utólag okos, hogy mit kellett volna másként csinálni. Amikor nem érted magatokat, hogy miért nem tesztek a kapcsolatotokért, holott szeretitek egymást, de mind a ketten a másikra vártok. Majd Ő lép…de nem, és te sem… Elromlik valami, nem javítjuk meg és így lesz ismét vége egy jól működő párkapcsolatnak...de talán, majd harmadszorra sikerül...bízom benne!

Annak ellenére, hogy elváltam, minden hölgy ismerősömnek azt tanácsolom, hogy menjen férjhez…és aki azt mondja, hogy nem akar férjhez menni, az HAZUDIK…minden NŐ álma ez! Ez az élet rendje…és igaz, nem tudjuk, hogy mit hoz majd a jövő, de az bizonyos NAP, az esküvő napja, csak rólunk szól. Egyikőnk sem úgy indul neki, hogy válás lesz a vége.

Élvezzük minden pillanatát és próbáljunk meg boldognak lenni és boldoggá tenni a másikat is! De ez nem csak a házasságunkra vonatkozik…