Amikor elindítottam ezt a blogot, úgy terveztem, hogy a tudásomat, tapasztalataimat megosztom Veletek, és nem is igazán gondoltam abba bele, hogy hogyan fog ez rám visszahatni. A mostani cikkem igazából erről is szól. Rájöttem (na, nem most, csak most szembesültem vele igazán), hogy diéta ide vagy oda, csak 46 éves vagyok…és semmi más, csak a SPORT segít, hogy megőrizzem a genetika csodálatos adottságát.

Na, persze ehhez a párom noszogatása is kellett…mert mi emberek különbözőek vagyunk, és van,  akinek kell a plusz motiváció. Ő, aki hosszú éveken át élsportoló volt, és az élete most is a mindennapi sportról szól, nehezen érti meg, hogy van amikor az ember lánya "lusta disznó" akar lenni.

Azt mondják, a mai kor negyvenesei a régi idők harmincasainak felelünk meg. És valószínűleg igazuk van. Ez a negyven nem ugyanaz, mint anyáink, nagyanyáink idején volt. Ma többet tanulhatunk, később alapítunk családot, ha megtehetjük, beutazhatjuk a világot, így jó erőben, de bölcsebben, tapasztaltabban, jó esetben egy megalapozott anyagi háttérrel vághatunk neki életünk második „körének”, és még semmiről nem vagyunk lekésve.

A 40. születésnap sok nő életében olyan vízválasztó, amivel nehezen köt békét, pedig… Ezt én nem értettem soha, hogy egy nő, hogy tud bepánikolni azon, hogy hány éves. Nekem ez sohasem okozott gondot, sőt büszkén szoktam mondani, ha kérdezik, hogy hány éves vagyok.

…na, de mit is tegyünk, ha betöltjük a 40. évünket?

Először is, tudatosítsuk magunkban, hogy nem vagyunk öregek! Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy belenyugodjunk, ha reggelre „megmacskásodik” a testünk, ha estére halálosan fáradtak leszünk, ha nem bírjuk már olyan jól az iramot, ha nem olyan friss már a memóriánk.

Ne hanyagoljuk el a kinézetünket! Amíg fiatalok vagyunk, el sem tudjuk képzelni, hogy lesz ez majd máshogy. Aztán jönnek az első döbbenetek: öregszik a testünk, hanyatlik az egészségünk, veszítünk a rugalmasságunkból és az energiánkból. Emiatt igenis rá kell szánni az időt, hogy törődjünk magunkkal: kezeltessük a bőrünket, megfelelően táplálkozzunk, és a testünket olyan mozgásformákkal tartsuk karban, ami nem csak az izomzatunkat erősíti, hanem az ízületek rugalmasságát is növeli.

Ne csak beszéljek róla, hát én is belevágtam újra. Azt viszont biztosan tudtam, hogy nem szeretnék a vendégek által látogatott tornákra vagy a konditerembe járni. Miért?! Általában mindenkivel jóban vagyok, a vendégek mindig beszélgetni akarnak velem (aminek nagyon örülök, de nem edzés közben…), illetve azt sem szerettem volna, hogy amíg nem nyerem vissza régi kondimat, rosszul érezzem magam a csoportos órákon, hogy nem tudok úgy teljesíteni, ahogy ezt elvárnák tőlem, vagy én magamtól.

Kitaláltam, hogy személyi edzés keretében tart nekem spinracing órát Edina, aki az egyik kedvenc kis alkalmazottam. Már több éve együtt dolgozunk, megéltünk már sok örömet és bánatot is együtt, olyan, mintha a lányom lenne. Nagyon jó órákat tart, nagyon jó zenékkel.

Heti 2 alkalmat terveztünk és be is tartottuk. Nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy meginogtam, de szerencsére a párom lánya is jött velem, és ő annyira lelkes volt, hogy nem mertem azt mondani, hogy nem tekerek. Sőt, egy idő után már Zsuzsi, a masszőrünk is velem tekert. Még hozzá úgy, hogy előtte cellulitmasszázson voltam nála, aminek a végén fóliával betekercselt, és úgy tekertünk.

Az első pár alkalomnál nem mondom, hogy nem “lógott a belem”, úgy elfáradtam, de nagyon jól esett. Az az érzés, hogy tettem magamért és az egészségemért, felbecsülhetetlen.

Nagyon gyorsan jött az eredmény is, mert szerencsés alkatom révén - és a gyerekkori sportolást se felejtsük el - hamar elindul a változás rajtam. Sokszor ezért sem értem magam, hogy hogyan tudok ennyire lusta lenni. Azokon a napokon, amikor végleg erőt vesz rajtam a lustaság, irány Zsuzsi és a cellulitmasszázs, illetve utána tekercselve az infraszauna. Legalább ezen a napon is tettem valamit magamért…

…és ha már a testem kezdett alakulni, akkor indítsunk támadást a ráncaim ellen is! Nálunk a fitnessben működik a Slim Fitt Stúdió, ahol Ildikó segítségével igénybe vettem egy Tripollar rádiófrekvenciás arcfiatalítást (tűszúrás és mellékhatás nélküli botox szintű ránctalanítás) és Bipoláris rádiófrekvenciás arckezelést (tartós ránctalanítás és azonnali feszesítés). 10 alkalom volt heti rendszereséggel, azóta 3 hetente fenntartó kezelésre járok. A csoda az enyhe kifejezés a kezelés hatására. Gyönyörű lett a bőröm, eltűntek a mélyebb ráncok (a kis ráncaim nem is adnám semmi pénzért…) Szinte éveket fiatalodott a bőröm.

Mondjuk nekem ebben is szerencsém van, vagy nem szerencse? Soha nem használtam drága krémeket, vagyis most már igen. 18 éves koromban volt egy kapcsolatom, akinek az anyukája kozmetikus. Emlékszem Éva néni minden szavára: soha ne feküdj le úgy, legyen az este vagy hajnal, hogy a sminked nem mosod le! Betartottam, akár milyen fáradtan is menten haza egy buliból, mindig lemostam a sminket magamról. …és meg is lett az eredménye. 

A 40-es évek semmivel nem rosszabbak, mint az eltelt idő, ha az ember jól használja fel a tapasztalatait, ha mindennap észreveszi az új lehetőségeket a boldogságára és szépnek látja az odavezető utat is, akkor boldog lesz és semmilyen feszültséget nem fog okozni a kora.

Egy 40-es nő csinos, igényes, de szembe mer nézni önmagával és az idő múlásával. Ráncai a több ezer boldog mosoly és küzdelem domborművei. Nem szégyen, hanem érdem! Testén nyomot hagy az élet, kisebb kráterek jelennek meg a combján, zsírpárnák a hasán, a bőre itt - ott veszít a feszességéből. Ugyanakkor tesz azért, hogy fiatalos, vonzó és kívánatos maradjon, de nem akar kislány külsővel sírba szállni, mert tudja, hogy az öregedés nem az élet végének kezdete, hanem az élet része! Bölcsőtől a sírig…